Párban szép
Esküvőre általában a meghívottak is párban járnak – a szerelem egyik legszebb ünnepén ez egészen természetesnek is tekinthető. Ha viszont párról van szó, akkor ennek megfelelően páros megjelenésről kell beszélnünk, amelynek az egyéni öltözéken túlmutató szabályrendszere van.
A meghívóban meghatározott dress code a férfiak öltözékét sokkal szűkebb keretek közé szorítja, mint a hölgyekét. Egy szmokingos rendezvényen a nők számára is kevesebb lehetőség adódik a formabontó kreációkra, de a férfi öltözékek engedélyezett színvilága például ebben az esetben is erősen korlátozott: fekete vagy éjkék legyen, ezt kell csupán eldönteni.
A leggyakrabban persze nem black-tie szerint kell öltözködni, de még csak nem is a formális etikett szerint. A félformális, úgynevezett koktélesküvők nem véletlenül örvendenek nagy népszerűségnek: a vendégek itt nagyobb szabadságot, több kényelmet és magasabb fokú önkifejezést engedhetnek meg maguknak – már, ami az öltözéküket illeti.
Mivel a koktél a hivatalosan is elegánsnak számító etikettek legszínesebbje, a férfiak öltönyének színét, fazonját, a viselő egyéni adottságai köré lehet szabni. A pár harmonikus az összképének kialakításáért pedig elsődlegesen – a közhiedelemmel ellentétben – abszolút nem a szín, hanem a stílus felel. Mit jelent ez? Egészen egyszerű: a pár mindkét tagjának a meghatározott dress code mentén kell megválasztania öltözékét. A ragyogó összképet pedig az fogja megadni, hogy a pár mindkét tagja önmaga teljességében ragyog.
Finom részletek
Sokan úgy tervezik meg a megjelenésüket, amikor esküvőre készülnek, hogy a pár gyorsabbik tagja kigondol egy bizonyos ruhadarabot: a hölgy például választ egy pink ruhát. Ebből következőleg pedig a férfi beszerez egy pink inget és ezzel kész is. Nem egészen. Ha például a pink ruha kifejezetten elegáns, dívás, az ing pedig lenvászon, amit ráadásul egy sportzakóval kíván felölteni a tulajdonosa, akkor hiába a színbeli egyezés: a pár tagjai katasztrofálisan fognak együtt mutatni.
Látszik tehát, hogy a szín nem a legmeghatározóbb, az első a stílus meghatározása kell, hogy legyen. Ha ez megtörtént, már bátrabban lehet mozogni, de még így is rengeteg a tévhit a kiegészítők kapcsán. Vannak, akik vallásosan meg vannak győződve arról, hogy öltönyt kizárólag övvel lehet viselni, pedig léteznek övbújtató nélküli nadrágok is, amelyek egy fokkal sem kevésbé elegánsak övbújtatós társaiknál.
Egy másik zavart keltő tényező a cipő, és ha már cipő, akkor a zokni is, a kettő egymáshoz való viszonya pedig végképp – ahogy a nők esetében a cipő és a táska relációja is ugyanilyen: ezek jobb, ha egyeznek. A zokni színe alapvetően a nadrághoz vagy a cipőhöz kell, hogy illeszkedjen, de a kevésbé formális megjelenés az ezektől teljesen eltérő, karakteresebb megoldásokat is megengedi. A cipő többségében bőr (akár lakk vagy hasított a rendezvény stílusától függően), amelynek színét az öltöny színe határozza meg.
A díszzsebkendő színe és mintája szerepéből adódóan jó, ha eltér az öltönytől, de tónusában harmonizálnia kell azzal. Meleg tónusú öltönyhöz meleg tónusú díszzsebkendő dukál, és fordítva. A hajtókatű kérdése vitatott, mi azt gondoljuk, hogy jobb elhagyni. Nők esetében pedig fontos az ékszerek száma, amelyekből hagyományosan páratlan számút illik viselni (a fülbevaló kettőnek számít).
Ezeket a szabályokat betartva a pár egyik tagja lehet kékben is, a másik pedig rózsaszínben, mégis szép párt fognak alkotni, ha stílusukban harmonizálnak, és az önálló öltözékük a saját személyiségüknek, karakterüknek, valamint testi adottságaiknak megfelelő. Innen pedig már csak jó szórakozást kívánunk!
Kanizsai-Silka Ágnes
