Az idő síkján pergő pillanat
A homokóra-formanyelv könnyedén visszavezethető a 14. századi Európába, mivel a reneszánsztól kezdve egészen a 18. század fordulójáig az egyre kúposabbá váló és ennek megfelelően a derekat kihangsúlyozó fűzők uralkodtak a divatban. A vízválasztó pillanat a második világháború utáni Párizsban következett be, Christian Dior New Look sziluettje jóvoltából : a derekat szorosan ölelő bárblézer a Belle Époque korszakot idéző, hullámzó szoknyarajzzal párosulva szabta újra a formavilágot. A Bar kosztüm nem is annyira szabászati, mint inkább építészeti remekműként értelmezhető, amennyiben csaknem négy méter puha, elefántcsont árnyalatú selyemből készült, gondosan párnázott a csípővonallal a lekerekítettebb összhatásért.
A redőzött fekete harangszoknya a háború után még mindig korlátozott a szövetfogyasztás korában igencsak terjedelmesnek és ezzel együtt drámaian hatott. A New Look hangos robajjal robbant be a nemzetközi divatszíntérre, amelyet ezt követően évtizedekig meghatározott. Monsieur Dior maga is folyamatosan átdolgozta és frissítette hősdarabját; 1957-ben bekövetkezett hirtelen haláláig az általa tervezett 22 couture kollekció szinte mindegyikében bemutatásra került különböző változatokban, jelenleg pedig ugyanezen szabásvonalak újrakontextualizált arányai teremtenek könnyed, rugalmas és modern eszközt a férfidivat kelléktárában.
Nem csupán a fény játéka
Az Agnes Silka idei tavaszi kollekciója az év 365 napján viselhető, jacquard (finom minták létrehozására alkalmas szövési eljárás, amely a mintázás feltalálójáról, Josep-Marie Jacquardról kapta a nevét) anyagból készült. Ez a szövettípus speciális kialakításának köszönhetően úgy képes optimális szellőzést biztosítani, hogy mindeközben mégsem engedi be a hőt vagy a hideget, ezáltal kellemes hőmérséklet-érzetet nyújt viselőjének. A ház jacquard-szövete saját gyártású, az Agnes Silka egyedi terülőmintázatával készült kasmírból, selyemből és pamutból, limitált mennyiségben.
A nyári kollekció ehhez képest természetes microfibra-anyagból készült – a korábban alkalmazott 100% selyem ugyanis rendkívül gyűrődékenynek és kényesnek bizonyult. A kollekció mintavilágában megjelenik a kapcsolódás pozitív üzenetét hordozó tavirózsa, tündérrózsa, avagy lótusz, valamint a szitakötő, mely 300 millió éve kizárólag tiszta vizek közelében él, és teljes metamorfózison megy keresztül, mire kiteljesedik káprázatos, színpompás és különleges megjelenése. A szitakötő az örömteli fényhozó jelképe, amely a változás, a fejlődés, a szabadság, a virtuóz szárnyalás képességével segíti viselőjét az átalakulásban. A lótuszvirág számos kultúrában jelent tisztaságszimbólumot, mivel a lápos-mocsaras víz felszíne alól bújik elő, hogy gyönyörű virágot hozhasson. Csodálóit arra emlékezteti, hogy az élet kedves és mostoha, gyönyörteli és kegyetlen is lehet olykor, de épp ennek az állandó körforgásnak hála, idővel mindig csak szebb lehet. Ezt a két figurális elemet köti össze a víz, mint életet adó közeg, amelyben a tisztaság, a szerencse és a megújulás szimbólumai harmóniában lehetnek.
A színtípusok és színcsoportok mellett az idei kollekció különös hangsúlyt fektet az arányvonalakra. A sziluettek mind hosszanti, mind keresztirányban optimális arányokat rajzolnak a testnek. Az érzékiség és a feminin jelleg ennek köszönhetően az üzleti és a mindennapi öltözékekben is könnyen tetten érhetők, habár természetesen a lényegesen nagyobb érzelmi kinyilatkoztatásnak felületet adó alkalmi ruháknál érvényesülnek a legerőteljesebben. Az egyes darabok nemcsak a kétdimenziós alakrajzot szabják tökéletesre, hanem az oldalnézeti megjelenést, illetve a hátoldali perspektívát is. A jacquard kiválóan alkalmas arra, hogy a szabásvonalak segítségével ne csupán a ruha kialakítását határozza meg, hanem a testet is formálja a legelőnyösebb sziluettet létrehozása által – például a ruha hátán végig futó és a derékvonalat követő, kecses S-vonal segítségével.
Az Agnes Silka azért jött létre, mert számunkra mindig is természetes cél volt, hogy a minőség, az esztétikum és az egyediség egy olyan különleges kombinációját kínáljuk, amely másokat is önmegvalósításra, alkotásra és teremtésre inspirál – és habár az alkotó, pozíciójából adódóan, szükségszerűen kritikusabb saját alkotásával szemben, mint mások: ebben a kollekcióban úgy érezzük, hogy ez sikerült.
Kanizsai-Silka Ágnes
